Most elárulom Neked.
2016-ban vettem részt az első jógaórámon. Anyukám ötlete volt már jóval korábban, hogy kipróbálhatnánk, de valahogy sose került rá sor. Mindaddig, míg az egyik jó barátom nővére pár házra tőlünk elkezdett jógát oktatni. Kapva kaptunk az alkalmon és elmentünk. Nagyon tetszett. Elfáradtam, de volt benne kihívás, de siker is. Elkezdtem rendszeresen járni, miközben évek teltek el. A sok jóga órából, jógatáborból, workshop-ból és tanfolyamból azt lett, hogy magam is jógaoktató lettem. Teljesen beszippantott magával a jóga. Miért?
Ahogy már említettem, mindig volt benne kihívás és siker is. A szőnyeg egy olyan hely, ahol úgy találkoztam magammal, ahogy még soha sehol. Korábban vártam a pontot, hogy vajon mikor leszek majd “nagy”, “rendes” jógás. Mára már rájöttem, hogy nem a szuper pózoktól, a csini jógás ruháktól vagy a füstölőben úszó szobában mantrázástól vagyok “nagy” jógi.
Abban a pillanatban, amikor a testem, a figyelmem és a légzésem egy helyen van, amikor megnyugszom testben és lélekben is, akkor vagyok jógi. A szőnyegen mindig van testi, szellemi kihívás, dolgok, amiket még meg kell lépnem. De a szőnyegen mindig van számomra siker, ami örömet okoz. Úgy gondolom, hogy ez abból fakad, hogy senkihez nem kell mérnem magam, csak saját magamhoz. Ettől lesz ez egy életünk végéig tartó utazás és tanulás. Sose vagyok kész, de közben tudatosan megélem azt, ami történik.
Mindig változunk, ez az élet rendje. A jóga engem megtanított elfogadni a változást és tanulni a múltból. A legjobb pedig az, hogy nem fáj semmim. Ha picit mégi, mivel én is emberből vagyok, akkor azonnal tudom, mit tehetek ellene.
Várlak szeretettel, ha úgy érzed ez számodra is lenne valami.
Csákó Natália